2012/02/21-2012/04/13
_______Ari Kupsus Gallery______
GRAPHICS
Sulyok Gabriella
Munkácsy-díjas grafikusművész kiállítása
Az Ari Kuspsus Gallery – Graphics és a NaN-art
2012. február 21-jén nyitja meg Sulyok Gabriella kiállítását. Az ünnepélyes megnyitóra 18 órától kerül sor. A kiállítás április 12 -ig tekinthető meg, minden szerdán és csütörtökön 13 és 19 óra között.
Sulyok Gabriella 1964-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza és Barcsay Jenő növendékeként. 1965 és 1970 között Bagdadban élt és az Iraki Régészeti Múzeum munkatársaként működött. A Közel-Kelet mitológiája és az ott szerzett élmények hatása későbbi munkáin is visszaköszön. Hazatérte óta rézkarcokat és egyedi rajzokat készít, amelyeket számos díjjal elismertek (1991-ben Eötvös Alapítvány díja; 1996-ben Sopron Kultúrájáért díj; 2004-ben Munkácsy-díj; 2006-ban Szalay Lajos-díj…stb.)
Művei gyakran szerepelnek önálló és csoportos kiállításokon, valamint külföldön is több alkalommal kiállították őket (például a Nemzetközi Grafikai Biennálén Krakkóban és Pekingben, részt vett a Magyar képzőművészek vándorkiállításán Európa-szerte).
Munkássága nagyrészt szülővárosához, Sopronhoz kötődik, mai napig itt alkot műhelyében. Képeinek meghatározó eleme a táj, a honvágy keltette táj, amelyet ő “a Mindenség összességeként” definiál. Így gyakran kérdezik tőle, hogy felfogása természetelvű-e? Vallja, hogy:
“A teremtőerő kíváncsi szolgálója szeretnék lenni, a dolgok igaz természetének részese… A természet gazdagsága felülmúlhatalan, minden remekmű – a művészet egyetemes történetében – olyan, mint egy természeti képződmény: mélységes, gondolatgazdag, megrázó és rendíthetetlen.”
“Vallom, hogy a rajz erkölcsi tartás, hitvallás, vélemény.
Hiánya mindent elárul.
Nem imitálható.
Éles bizonyítéka jellemnek, arculatnak, tudásnak.
Nem szakmai kérdés, fontosabb: talpon maradás, hűség, tisztánlátás és bátorság.
A rajz: Jóra törekvés. […]
A rajz a lényeghez vezető út.”
/Részlet Sulyok Gabriella Ars poeticájából 2007./
Az Ari Kupsus Galéria és a NaN-art Bt. (Nádas Alexandra, Barcsay-díjas (diplomás) grafikusművész, Nagy Gábor Munkácsy-díjas képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének nyugalmazott tanára) közös programot indít, amelynek sokoldalúságát bizonyítja, hogy része a művészet elméleti és gyakorlati területe is, és működését szalonszerű, nyitott műhely és galéria keretei között valósítja meg. Cél a képzőművészeti technikák sokoldalú bemutatása, értelmezése, döntően a grafika műfaján belül.
Nagy Gábor:
Marokba terelt mindenség
Sulyok Gabriella kiállítása
A megnyitóra készülődve, magam is elcsodálkoztam, hogy régi emlékeim, meghatározó élményeim közül, miért egy a hatvanas évek végén látott,,Vidos secas”,(Szárazság) című brazil film visszatérő, szikáron fogalmazott emblematikus képsorai jelentek meg előttem. A sao-paolói film iskola, sajnos kevesek által ismert-megrendítő alkotása, önfeledt tudat alatti kapcsolatot hívott elő az idő távlatából, mely kapcsolat megidézése számomra rendkívül izgalmassá tette a felkészülést, és a találkozást, Sulyok Gabi teremtett világával.
A filmre való hivatkozásnak két meghatározó oka van. Valószínűsítem, hogy az egyik okot mindenki ismeri, Sulyok Gabi filmhez való több évtizedes kötődését, munkálkodását, valamint az általa készített kitűnő filmek hosszú sorát.
A másik ok kicsit rejtélyesebbnek tűnik. Az imént idézett film története egyszerű, és ugyanakkor szívszorító. A dél-amerikai hatalmas pampákon élő szegény földművesek a hosszantartó szárazság és vízhiány miatt földönfutóvá válnak, és a jobb jövő reményében útra kelnek. A film meghatározó, repetatívan visszatérő motívumai, egy elszáradt kórógomolyag, melyet a szűnni nem akaró forró szél kerget a síkságon, valamint egy szállításra használt rozoga kordé fájdalmas „zenei”, nyikorgó kísérő hangja. A film a reménytelen drámai monotónia és a profán keresztút, költői megfogalmazása!
Úgy gondolom megérkeztünk! Megérkeztünk oda ahol a teremtés kínjait egy évtizedeket átívelő meditáció kísér, amely poézissel van átitatva.
Testetlen repedezett nyomok, sűrűsödő, ritkuló füstös áramlások, időtlen lebegő karcolatok, tétován bolyongó porladó gesztusok, anyagtalan füzér terek, áttetsző buroképítő, kívánkozik ki belőlünk a szegényes jelzők sora.
Sulyok türelmesen keresi az általa létre hozott ,,lélegző membrán vidék”égi, földi összekapcsolhatóságát, a kozmikus infúzió megragadását, egy galaktikus érrendszerhez való kötődését.
Határterületeken kalandozunk, az égig érő fák örvénylő vonzásában, repedezett, vonagló vonal artériák csapdájában.
Rések, hasadékok, ködök, párák váltogatják egymást ezeken a tájakon.
Marokba terelt mindenség, vagy egy köbdeciméter Genezis történet, ahol a születés és a halál közötti ,,rés” a lélek legnagyobb próbatétele. Tenyérnyi ősrobbanás, mely szelíd, kitartó érzékenységgel párosulva, égi térképet rekonstruál. Hatalmas próbatétel! A nézőpontok sokfélesége, a fölülemelkedés gesztusa átjárhatóvá teszi gondolatainkat,- a Sulyok teremtette ,,hálózaton keresztül”- a létezés rejtettebb régiói felé. Súlyos mondatok, de az életmű ebbe az irányba indított el minket.
Nem tehetem meg, hogy ne említsem meg a szavaidat, amit a rajzzal kapcsolatban ars poétika szinten megfogalmaztál.,,Vallom,hogy a rajz erkölcsi tartás, hitvallás, vélemény. Hiánya mindent elárul. Nem imitálható. Éles bizonyítéka jellemnek, arculatnak, tudásnak.”………………,,A rajz és a rajzoló méltó a nagy kísérletre: a valóság lényegének, mélységének- a láthatatlannak is-megérintésére.” ,,A rajz a lényeghez vezető út” Reményeim szerint a mondandóm elején említett párhuzam a világban sodródó kóróról, közelebb visz ezeknek a tenyérnyi csodáknak a megértéséhez, befogadásához.
A kiállítást tisztelettel ajánlom a figyelmükbe!
Nagy Gábor
festőművész
