Takács Lídia kiállítása a Leguán Café+Bár’ban

2012/01/26-2012/02/21

  _______Ari Kupsus Gallery______

GRAPHICS

és a

 *LEGUAN CAFE+BÁR*

Szeretettel meghívja Önt

*Takács Lídia*

grafikai kiállításának megnyitójára,

 amelyet csütörtökön 2012. január 26-én a* Leguan cafe+bárban* (VII
Budapest, Holló utca 11.-13.)

 7 órakor tartunk.

A kiállítás március 31-ig lesz látható.

Takács Lídia kiállítása az újonnan nyílt Ari Kupsus Gallery – Graphics
és
Nan-art Rajz-Tanoda és Grafikai Műhely

 diákprogramjának része.

A kiállítást Sáros András Miklós, a Kisképző tanára nyitja meg.

A megnyitón elhangzott beszéd:

Tisztelt Egybegyűltek, Hölgyeim és Uraim!

Ma este Takács Lídia kiállításának megnyitójára jöttünk össze. Aki csak vacsorázni jött, ráadásnak szintén résztvevője lehet e kis ünneplésnek.

Takács Lídia a Magyar Képzőművészeti Egyetem negyedéves, képgrafikus hallgatója. Kitűnő eredménnyel végezte művészeti középiskolai tanulmányait, az egyetemen is a legjobb előrehaladást és fejlődést mutatja.

Anatómiai tanulmányaiban, figurális munkáiban kiemelkedően magas színvonalat ért el. E kiállításon mégis egészen más jellegű munkáiból láthatunk bemutatót a felső szinten s a földszint hátsó öblében: tájképeket.

Tájak ezek, szemünkbe villanó, képzeletünkben felépülő kertrészletek, sejtelmes, szokatlan erejű átéléssel és átírással interpretált élmények. Némelyikük csak illó benyomást keltő foltkompozíciónak, vagy álomlátás lejegyzésének is tűnhetne. A képek nagyobb részt sokszorosító technikával – litográfiával és szerigraphiával – készültek, de pár pasztellképet is láthatunk.

Itt felsorakoztatott munkáin a lenyűgöző képi erő az idős mesterek higgadtságával, tisztánlátásával, summázó igazságsűrítményével fog meg bennünket. Önkéntelenül is választ keresünk rá, hogyan lehet valaki birtokában ilyen kiérlelt látásmódnak ilyen fiatalon.

Lídia szerencsés csillag alatt született, családi indíttatása és eddigi életpályája megadta számára a nyugodt, háborítatlan gyermek- és ifjúkori éveket. Úgy alakult eddigi élete, hogy jelenleg is ugyanaz a városi környezet veszi körül folyamatosan kisgyerek kora óta.

Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy láthattam vázlatkönyveit a kertekről – az évek óta látott, folyton változó környezet hiteles lejegyzéseit.

A sokat látott valóság újabb és újabb képi összefüggéseit, képi lényegét tárja elénk itteni grafikáin, melyek az apró gyorslejegyzések élményerejéből táplálkoznak. A leegyszerűsítés a mély élmény további lepárlását eredményezi, mely a képekből sallangtalanul és szívbemarkolóan árad felénk. A technikát magabiztosan uralja, többször is bátran elroncsolja az esetleges részleteket, hogy szabaddá váljon az összbenyomás.

Egy helyütt így ír tájairól, melyekből most kilencet megmutatott nekünk:

„Mindig is nagyon fontos volt számomra a táj, a tájkép. Két éve foglalkozom litográfiával és egy éve a tájképeken belül a kertekkel.

Meghatározó, hogy ablakomból mindig ugyanazt a kertet látom és láttam egész életemben, melynek lassú változását így követhettem; mely mindig ugyanaz, de mindig teljesen más az évszaktól vagy akár napszaktól függően. Belelátni ebbe a körülzárt világba, amely elszakadt valamilyen szinten a valóságtól (hortus conclusus), követni változásait fontos számomra; ezt a belső, nyugalmas atmoszférát próbálom megragadni.

A figurális ábrázolás pillanatnyi benyomás, tömény koncentráció, a tájkép ezzel szemben kitágított idő, inkább meditáció, szemlélődés. A figura nem hordoz nyugalmat, mert a formák ellentétük hangsúlyozása által alakulnak formává, a táj viszont ünnepélyesen egybeolvad a távlatban; a formák egymásban oltják ki feszültségüket. Ezek a képek személyes tárgyak, olyan helyeket örökítek meg, melyekhez gyakran visszatérek.”

(Eddig az idézet)

Tiszta fogalmazású, tartózkodó, mély igazságú mondatok. Fontosnak tartottam ezeket idézni, mert kiviláglik belőlük, hogy ezek a képi elvonatkoztatások megélt, folyamatosan újratáplált élményekből sarjadnak ki és nem spekulatív, felületes vagy átvett dolgok. Szavaiból tudatos, ambiciózus és tehetséges embert ismerhetünk meg.

Takács Lídia több életre is elegendő útravalóval gazdálkodhat s kívánom, hogy erős szárnycsapásaival mindig feljusson az emelő szelekkel azokba a magasságokba, ahonnan széles horizontot láthat be, és kívánom, hogy találjon rá a művészi kibontakozásra minden értelemben.

Önöknek pedig azt kívánom, hogy Lídia munkáiban találják meg örömüket, s a jövőben is találkozhassanak költői hangulatteremtésének újabb és újabb produktumaival. Biztosan állítom, hogy ma valódi értékekkel találkoztak, még ha  a világítás nincs is segítségükre.

A kiállítást megnyitom.

(Leguán Cafe+Bár, Budapest, 2012. január 26.)

Sáros András Miklós